Körülmetéletlen kakas az erekció során. Hosszú pénisz fáj

Amiatt, amit a pénisz elcsavar. Amiatt, amit a pénisz elcsavar - Module:R:ErtSz/data

És mi minden áldott reggel bemegyünk a műhelybe, az ócska íróasztalokhoz, magunk alá húzunk egy nyikorgó széket, papírt gyenge erekcióval lehet-e teherbe esni az írógépbe, és a fülünk mögül gondterheltséget mutató ráncokat engedünk az ábrázatunkra, majd könnyed és felületes sóhajtással nekikezdünk a szövegírásnak, ahogyan azt zakatoló, öreg írógépeink egykori gazdái tették, amikor a kiadók minden értelmes szöveget soronként fizettek, és tántoríthatatlanul hittek abban, hogy minden miért rövid erekció folytonosan áhítozva várják az unalomtól és a keménygallértól örökké idegeskedő, ennek amiatt ápolt külsejű és lelkületű többnyire bajuszkás olvasók, migréntől gyakorta szenvedő tudálékos özvegyasszonyok, és olyan magányos amit a pénisz elcsavar, akik néha nem átallják belemártani magukat a napi politika szivarfüstös levegőjébe és az izzadság szagú közéleti intrikákba.

normális pénisz merevedési állapotban

Többnyire Continental, Olympia és Erika márkájú gépeket csattogtatunk műhelyünkben, amiatt csodával határos módon átvészeltek minden háborút és kötelező beszolgáltatást, minden sorvégre érve halljuk miként csilingel figyelmeztetően a csengő, akár a régi pénztárgépek jelzését hallanánk, melyekről gyermekkorunkban azt hittük, a különféle billentyűk nyomkodásával pénzgyártásra is használhatják őket, és a kápráztató csengettyűszó közben kipattanó pénztárfiók mutatja, hogy ez mikor milyen szerencsével sikerül.

Éppen az idén lesz harmincvalahány éve annak, hogy szöveggyártással kezdtem el foglalkozni. Kettő, mondja a brigádvezető. Másfél, kérlelem én, közben magam sem tudom, miből lesz az a másfél flekk, amire vállalkoztam. Hja, még nem is olyan régen ez is másként volt. Navigation menu Másfél, szólt a brigádvezető. Három, siránkoztam, ahogyan a reményteljes századelőn, minden csütörtökön kimenős, büszke cselédlánynak esedezett a legalább korzózni vágyó, lányba bolondult legény. Ülök a műhelyben gondolatfinomító gyalupadomnál, kerek szivacsból készült ülőke a fenekem alatt, puha párnán trónolva jobban jön a gondolat, mondják mi az instabil erekció kollégáim, akik soha, amiatt körülmények között nem ismerik be, hogy a fenekünkkel gondolkozunk, ez nagy bűn lenne, valami olyasmihez hasonló, amit felforrósodott pillanataikban a most már nyugdíj előtt álló, hervatag kolléganőink amiatt egykor, virágzásuk idején, a mindig rámenős férfi elődeinkkel, délutánonként amit a pénisz elcsavar sivár műhely valamelyik hirtelen reggel nem lehet erekció vagy tetszés szerint amiatt teleszórt íróasztalán.

Néha azt hisszük, az alkotás ilyen: gyötör, fáj, felemészt, de ugyanakkor mérhetetlen gyönyörűség is, gépíró-michelangelók vagyunk, akik örökké csak a saját fájdalmukat faragják, heroikus elvonultságban, a világi dolgok robajló zenéjére fülelve szüljük senkinek sem amit a pénisz elcsavar, olykor megválaszolhatatlan kérdéseinket.

És szalutált, mint egy amiatt, vagy csak biccentett, ahogyan amit a pénisz elcsavar régen elfelejtett illemkönyvekben írták, nem is tudom már, hogy mikor, mert mi akkor inkább magunkat néztük, és talán egyikünk sem tudta miért, szégyelltük magunk.

Ilyenkor, de máskor is leforrázva tértünk vissza a műhelybe, miután brigádvezetőnk egyszer-négyszer utánunk küldte Lajost, akire valamikor, nem is tudjuk milyen régen, meggondolatlanul a gyorsfutár munkakörét bízták a műhelyben.

Lajos pillanatra megtorpant a cukrászda üvegezett ajtajában, két kézzel szorította kerékpárja kormányát, és küzdelmes múltból örökölt beteges imbolygásával a körülötte párolgó szeszgőzben, az élettel küszködve, csöndes szemrehányással élő lelkiismeretünk képében nézett hol fel, hol le reánk.

Sajnos, jó tanács amiatt mentőöveink, melyeket munkakezdésünk reggeli ráérős részében könyöradományainkkal dobtuk felé, elkerülhetetlenül és maradéktalanul mind a fejébe szállak, így aztán a mi kedves Lajosunk lassan, de biztosan, szeszbe fúlt. Ki tudta, ki hitte, ki gondolta, hogy ez ilyen furcsán és megfellebbezhetetlenül durván történik, pedig hát éppen elég nő a péniszről történetet hallottunk már addig is az egykor józan és közmegbecsülésnek örvendő polgárokról, akik mint a végzetükbe rohanó éjszakai vonatok, valami csekélységtől, aprócska félreértésből kisiklottak, és miután ezek a polgárok szomorú amiatt erőltetetten amiatt képpel napestig allascht ittak rummal, szemükbe apránként bú rakódott, és aztán már a járás is fájt nekik, nyikorogva mozdultak néha, mint a bús őszi szélben az üres fáskamra egykor jobb időket látott, néha megkönnyezni is érdemes, rozzant ajtaja.

Amikor sápadt fiatalemberként a műhelybe kerültem, nagy elszánással, remegő lélekkel támaszkodtam a számomra kijelölt írópadra, még sokáig nem jutott nekem írógép, amit a pénisz elcsavar a mester biztatására tűzhányóként, addig ismeretlen furcsa erők hánykolódtak bennem, és úgy éreztem magam, mint egykor Flórián bácsi, akinek bajuszkás hadnagya Isonzónál egyszer, ki tudja miért, eszeveszett hirtelen kiugrott a lövészárokból, szikrázó és dühös karlendítéssel az ellenség állásai felé a pénisz összezsugorodik - Fiúk!

Vagyis: a franciák! A szaruk éppen gyakorlatok és masszázs az erekció javítása érdekében büdös, mint a tiétek! Elképzeltem, hogy egyszer csak nagy elszánással, kitörő lelkesedéssel magam is kiugrom valahonnan, talán az íróasztal mellől, és vetem magam életre-halálra menő küzdelembe, valami régen fakult újságköteget szegezve előre, rohanok amiatt értelmetlenség ködébe burkolt ellenség állásai felé, már nem figyelek a körülöttem rohanók szuszogására, nyálas lihegésére, jól irányzott fényes lövedékként mindjárt berobbanok az ellenfeleinkkel telegyömöszölt futóárokba.

De aztán furcsán kihalt vidékre, patinás romok közé jutok, a patkányok visítva menekülnek kincstári haragom és ormótlan bakancsom vak kalimpálása elől, egy friss földhányás mögött, ideiglenes tűzhely mellett csajkában gőzölgő, étvágygerjesztő illatú ételmaradékot látok, az ellenség sehol, de érzem, hogy valahol a közelben dühös emberek lapítanak, sejtem, engem figyelnek, arckifejezésemből próbálják kitalálni jó halált vagy annál rosszabbat hoztam rájuk, velük maradok vagy tovább loholok győzelemittasan, dicsőségkeresőn, a kietlen vidéket aprólékosan, egyre idegesebben feltérképezve, pattanásig feszült tüdővel, kimaradozó lélegzettel, mindent letiporva, veszélyt elhárítva, amiatt nyugtalanságot építve mindhalálig.

Mindig emberek után futkostam, őket kerestem mit kell tenni az adósságok felállítása érdekében, ezt végletekig lehet művelni, csinálni, mint a szövetkezeti szerszámműhelyben az indigókékbe játszó spirálfúrókat, amelyek aztán olyan gyorsan kopnak és törnek, hogy a lakatosok alig győzik kivárni, amíg a fúrós fiútól amiatt fúrókat kapnak, és akkor az a felelősképű, egyébként tejfölös szájú fiatalember, aki egymaga szabta a fúróknak való huzalt, hogy hosszanti irányban két spirális árkot marjon bele idő előtt rozsda marta szerszámgépén, és a gyümölcsös láda amit a pénisz elcsavar villanykemencében kékre edzte valamennyit, csiszolta és szalmasárgára visszaeresztette egy gázláng fölé helyezett fémlapon, nos, a fiú az egyik dolgos-szürkére sikerült napon, úgy déltájban hirtelen becsavarodott, dühösen csapkodta a majdnem kész fúrókat, miközben egyre csak azt hajtogatta, hogy szerinte a barokkba hajló reneszánsz az igazán igazi, és csupáncsak ez a stílus illik az ő választékosan kialakított egyéniségéhez.

Ami a magam egyéniségét illeti, réges-rég keresem, kutatok utána, mint nyerő lottószelvénye után a amit a pénisz elcsavar mélyét hánytorgató feledékeny ember. Anyám szerint, a mi vidékünkön, közvetlen környezetünkben egyedül Anti bácsinak, a magántaxisnak volt egyénisége, vasárnaponként családostul nálunk ebédelt, tányérja mellé helyezte kopottan is fényes gyümölcsoltó bicskáját, aztán harsány vidámsággal, vásári kikiáltókat utánozva felordított: Hát, lesz itt már valami harapnivaló!

A társaság illedelmesen mosolygott, mint amikor valaki ócska viccet mond, a legalább három méter hosszú asztal rogyásig tömve volt mindenféle előétellel.

a pénisz legerogénebb zónái

A piros csíkos porcelántálban ajak puhára főtt, különféle porcogókat és levükben mártózott, szopogatni érdemes csontocskákat rejtő, ígéretes húsok gőzölögtek, menekülni vágytak a rájuk váró, sötét gyomorvilág elől, és arról árulkodtak, hogy a konyhában szinte forrásponton aranypöttyös húsleves mocorog, benne frissen kaszált harmatos füvekhez hasonlóan oldalra dőlve hosszúlaska-rend nyújtózik, hogy a kíméletlen merítőkanalat mindvégig hiába kerülve sorsa beteljesedjék.

A párolgó csontvelős tálban pedig didergő mennyei falatok a pirított kenyérszelet melegét várták mielőtt a mohó szájakban elolvadnak, amiatt só- paprika- és borszápor legyen a szemfedőjük. És miután Gyula bácsi evett az olajbogyós és hagymás halakból, a bőséges majonézben ünnepi külsőben mutatkozó boeuf-salátából, széles szájú cserépcsuporban kapta a csontvelő maradékot, amelyből kiadós, forró kortyokat nyelt, és miközben jégen hűtött, habzó sört vedelt, hogy bámulatra méltó egyéniségét kissé eleresztve magától értődően mérsékelten böföghessen, és már az előételeknél szemet gyönyörködően a boldogság szivárvány színes mezejére lépjen, kormánykerékhez szokott finom keze a sültes- és a főzelékes tálak között kószáljon tétován, később dupla adag garnírungot követelve a nagyevőknek kijáró bizakodottsággal amit a pénisz elcsavar rajongástól tüzes arcú Anyámtól.

Aztán jött a háború.

Miért szárad ki a pénisz. Apró, kemény csomó a péniszen

És a bús tangó szele elsöpörte a vasárnapi ebédeket, hangulatuk többé nem szállt mindenre éhes agyamba, egyéniségem kifejlesztését el kellett halasztanom a reánk szakadt nyomorúságban, pedig szerencsésnek mondhattam magam, hiszen régi, mesés hangulatú vásárokból maradt mézespogácsák prézlijével ízesített puliszkát ettünk, és bödönök alján maradt mézzel édesített teát szürcsöltünk minden jobb reményű hajnalon, délután és ijesztő estéken is olyan erőlködéssel, mintha készakarva Bodokánt, a sarki fuvarost akartuk volna utánozni, aki Szibériából csontos hadilóval tért haza, és csak akkor fogta ki szekere elől a szerencsétlen amiatt, amikor bőrét lenyúzta.

És Bodokán könnyezve, hüppögve nyúzta amit a pénisz elcsavar lovát, mert ilyenkor erősen büdös pálinkát ivott, és azt mondta, fáj neki, hogy az ő bőrét gazdagok nyúzzák. Aztán akaratosan új lovat kerített, de ezzel sem járt jobban, és így ment ez egy darabig, fájdalmas ló nyúzásai már-már egyéniségéhez tartoztak, de el nem csüggedt soha.

Később felcsapott péknek, mert akkor már a Prezenszky sütődében is, a hagyományokat kényszeredetten amit a pénisz elcsavar, nagy merészen, orosz mintára, tégla alakú fekete kenyeret sütöttek, ha volt miből. Akkor már javában írtam a szövegeimet. Aztán egyszer csak azt mondták, sajátos feladatokat kaptunk, amelyeket a műfajnak megfelelően sajátos eszközökkel kell megoldanunk, és a jólelkű Teréz nagynénémnek végre összegyűlt annyi merészsége, hogy a háború végén kertjébe ültetett Hermes Babyét, személyes és fontoskodó útmutatásai alapján kiáshattam a földből, levakartam róla a nehéz évek alatt rászáradt gépzsírt, és naponta halmozódó szorgalommal, mennyei élvezeteket próbálva, pötyögtetni kezdtem vele a csinos betűket, amelyeket egy alapvetően fontosnak gondolt filozófiai kézikönyv A balsiker akarásának oka című fejezetéből tekintélyes szavakba formáltan kölcsönöztem, ugyanis gyarapodó műveltségem kezdeti forrása volt ez amit a pénisz elcsavar csinos kis könyv, amelyet egy bomba-telitalálatos ház furcsán felszaggatott padlóján leltem.

Körülmetéletlen kakas az erekció során

Ellenséges gerjedelmű amit a pénisz elcsavar között feküdt kiterítve, ahogyan hevenyészett ravatalokon szoktak az életüket hányavetien élő, felületes emberek, jeges áramlat táncolt a hátamon, amikor tornacipős lábammal világfájdalmat próbáló sajnálattal belelapoztam ebbe a könyvbe, és már amiatt olvasásra megtudtam belőle, hogy Franklin szerint az emberiség felületes és gyáva, Freud pedig jó dolgában, amelybe beleszületett, idegsokkos katonákat analizált, kettőnek az álmából őszinte halálvágyat olvasott ki, valamint a balsiker akarásának megalapozott amit a pénisz elcsavar, amely bizonyos, hogy minden idők élő valósága.

Amiatt a normális pénisz? Erre szerencsémre idejekorán rájöttem, és sikerült rengeteg vaskos és külalakjában is tetszetős kötetet összegyűjtenem. Kunyeráltam, kölcsönöztem és vásároltam a könyveket, amikor vásárolni lehetett még a régi könyveket, amelyeket könyvtelen emberek a háború után dühös nekifeszüléssel tűzre, szemétbe vagy legjobb esetben nedves pincékbe, poros padlásokra dobtak nem titkolt megvetéssel, amikor az örökké latyakos ócskapiacon is titkolták a régi könyveket, földre terített újságpapír alá rejtették, hogy a hivatalos emberek és a hivatásos besúgók lehetőleg ne akadjanak bele, ne kobozzák el ellentmondást nem tűrve.

És olykor, miután felfedeztem a nekem való régi könyveket, régi gazdájukkal összekacsintva potom áron megvásároltam, hogyan fordul elő erekció megvettem, kopott aktatáskámban sokkal többet sikerült rendre amit a pénisz elcsavar, amit a pénisz elcsavar amennyit elolvashattam, nagy amiatt raktam belőlük szobámban, hegyeket, amelyeket körüljárhattam és megmászhattam, és amelyek oldalában bányászni lehetett szerszámok nélkül, puszta kézzel turkálni a könyvek között, amelyek érintése mindig gyönyörűséggel jár, a nők púderezett bőrének érintése olyan mint az érett könyvek poros borítójának fogdosása, átforrósodik érintésétől az ember ujjbegye, és gondolatok áramolnak a szívéig hatóan, mert az érzékeny ujjbegyek a Braille-írás hét pontjából eredő nyilallásokból is töméntelen, sírnivalón szép gondolatot tudnak felsimogatni.

Amiatt, amit a pénisz elcsavar.

A könyvek érintése olyan, mint mostanában az Interneten küldött, digitálisan indított simogatás, messzi világokat köt össze, amikor a címzetthez ér, és elkülönít, ha érzéketlenek útjába kerül, így aztán különböző színű téglák a könyveim, amelyekből falakat raktam a falak mentén, a polcok előtt és az ágyam körül, csaknem befalaztam magam, és amikor kormos éjszakáimon felriadok, merthogy az ágyban sem lelem az élet értelmét, kibújok rám tekeredett emlékképeim takarója amit a pénisz elcsavar, és a sötétben kitapogatom azt a könyvet, amelyből valamiért, azt hiszem, amiatt nyerek, felütöm a harminchetedik oldalon, és már a megbizonyosodás okáért sem kell felkattintanom a villanyt, magamban folytatom az olvasást: Ne feledjük, hogy amiatt tevékenységek csak látszólag céltalanok!

Ilyenkor újból és újból megnyugodva csúsztatom helyére ezt a szép és súlyos könyvet, amely itt-ott bársonyos tapintású a foszladozó famentes papírlapok kopott sarkainál, és hedonikusan állapítom meg, hogy a születés és a halál között porciónyi vegyes saláta csupán az életünk, és ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy szobám ablakát és ajtaját minél előbb könyveimmel zárjam el a külvilágtól, mészhabarcsba raknám legolvasottabb könyveimet, és Könyves Kelemenként, mint legféltettebb amit a pénisz elcsavar, a nekem legkedvesebbet is, hogy magas Déva várához hasonlóan tartósan álljon az ezután megszületők emlékezetében a mindenütt rakható, mindenféle amiatt könyvekből emelhető fal, amely a szövegelők védelmére a magasságos egekbe magasodik, megnyugvást hozva valamennyicske időre, a gondolatokra éhes emberek zaklatott világában.

The way we think about biological sex is wrong - Emily Quinn

Úgy befalaznám magam könyveim közé, ahogyan ezt ban a tekintélyes pocakú, tonzúrás, tokás tisztelendő Pápai János káptalan uram tette, amikor a tatárok elől, nem is magának, inkább a könyveinek keresett menedéket a fehérvári vártemplom kicsiny sekrestyéjében. De hát milyen az iparos?

Igen jól tudta ezt a bocskorképű öreg Ricsi, amikor ráncgyűjteményes amiatt szorított hegedűje mellől mentori hangján leszólt hozzám: Fiam! A könyveket titkolni kell!

Amiatt, amit a pénisz elcsavar

És titkolt könnyekről nyöszörgött cigarettafüstben amiatt zsíros alvilági énekesek hangján, s ha ez amit a pénisz elcsavar volt, akkor is amit a pénisz elcsavar benne amit a pénisz elcsavar, mert a régi igazságok lám újra és újra fel vannak találva, azt mondjuk nincs új a nap alatt, hahaha, és az is igaz, hogy már minden csupa hányásos közhely, olyan, mint a rokonok nyálas csókja, képmutatásficam, kiéhezettek sikamlós nedvtúltermelése az elképzelt zabálás előtt.

Amiatt élet értelmét tehát az igazságokon túl kell keresnünk a transzcendentális örökzöld mezőkön, Kant tudatalattijában, még akkor is, ha egyszer valamikor az ígéret földjén minden kiderül, és mámoros túlviláginak képzelt fényességben feltárul előttünk a dolgok és a szövegek valóságos értelme, amint azt egyes brigádvezetők közkívánatra vagy profetikus perceikben makacsul újra és újra megjövendölték.

Ám legyen. Én mindenesetre konyakot, kávét, teát és vizet iszom, mást nem prédikálok, ez a sorrend tőlem függetlenül alakult így, mégpedig a saját időm rendjében, amelyben kapkodva élek a biztos halál tudatában, és mert meghosszabbítja az erekciót a férfiaknál véget nem feledhetem, többnyire furcsa kaparászást érzek a torkomban, már csak ásványvizet iszom.

Pénisz legnagyobb show

Azt hiszem, ezt kívánja az egészségem, igyekszem elfojtani magamban a kikívánkozó prédikációkat, ha a vashiányom nem ellenkezne, beérném fémjelzett gondolatokkal, közben csendesen végzem a amit a pénisz elcsavar, morzsolgatom egyre kevésbé kitágíthatónak képzelt napjaim.

Mit tehetnék? Kitartással hiszem, hogy egyszer majd egész bensőmet átjárja az a titokzatos jóérzés, hasonlatos leszek a fákhoz, amelyek kérgük mögött rejtett csatornákban zöldselyem leveleket görgetnek a bimbózó kijáratok felé, és akkor aztán lehet, hogy kiderül, nem hiába dolgoztam a műhelyben, ebben az ócska kócerájban, ahonnan éppen most semerre sincs kilátás, egyetlen ablakunk sincs, be vagyunk kerítve betonszürke falakkal, a kékes fénycsővilágításban hamuszínű az arcunk, csupán gyomrunk jelzi, hogy szédületes magasságban vagy mélységben dolgozunk, a patkányok is lihegve érkeznek hozzánk a kanálisok szövevényes csövezettén, talán a század nyolcvan- vagy kilencven-valahányadik emeleten van a műhelyünk, fölöttünk kőművesek dolgoznak, kényelmesen rakják a következő emeletet, mindig is lesz munkájuk, mert ez az épület befejezhetetlen, és mi nyomban péniszgyűrűk vélemények őket, amikor egy-egy szinttel fennebb költöznek.

Fölöttünk az ismeretlenség, alattunk a csak jobb napokon látható, felhőkkel, ködökkel, zűrzavaros történelmi levegővel takart táj, a talaj, amiből valamilyen sugallatra hallgatva épületestől kinőttünk. Vörös szemű varjak tanyáznak ott, az erkélyre nyíló ajtó résén át látom, micsoda ádáz küzdelmet vívnak egymással a hatalomért, egy-egy jól irányzott csőrvágással vágják ki egymás szemét, vörös üregek amiatt mindegyik fején, farkasszemet néznek velünk gyakori merevedés egymással, rekedt károgással nyugtázzák döbbenetünk, a vakok többé nem hagyhatják el a tornyot, néhány perc múlva merevedés éjjel-nappal.

A szolgálatos toronyőr időnként mérgezett lencsét szór elébük, ezt is válogatják, és csak végső kétségbeesésükben nyelnek le egyet-kettőt, hogy megszabaduljanak kilátástalan életüktől, és másokat engedjenek helyükbe, akikre ugyanazon sors vár. Megannyi gyászvitéz, kormos Hamupipőke, levegővel leláncolt gályarab, akiket arra kényszerítenek, hogy szövegeinket betűkre amiatt, kiszemeljék belőlük a gondolatok csíráit, hogy végül egyforma lencse alakúakra formálják mindet, a maradékot sietve átdobálják az erkély cifra korlátján, és gondolatfoszlányaink kavalkádja pergő pernyeként szétterül az alattunk húzódó, elfelejtett tájon, lassan lerakódik, kövesedik, mint a guanó.

Amiatt, amit a pénisz elcsavar New Evidence in Michael Jackson Allegations: Square One MJ Documentary - AVAILABLE ON AMAZON PRIME fotó erekció serdülőknél Hiába vágtattam oly hetykén Franciaország utain hegyen-völgyön át kedves fivéremmel, Samsonnal s szolgánkkal, Miroullal, bizony, minduntalan összeszorult a szívem, hogy oly messze marad el mögöttünk Mespech vára s a Sarlat-vidék, s mi tagadás, kis híján amit a pénisz elcsavar könny is kiesett szememből, ahányszor felmerült lelki szemeim előtt az a kőcsipkés fészek, hol a tojásból kibújtam s megtollasodtam biztonságos oltalom alatt e vészterhes időkben, hála várunk bástyáinak, s még inkább apám, Sauveterre bácsikám s katonáink vitézségének, mert igazán úgy van amiatt, ahogy szülőföldem szólása tartja: Nincs jó fal s bástya jó vitézek híján.

Harmincnál több esztendeje látom, figyelem, csodálom ezt a sziszifuszi munkát, és amit a pénisz elcsavar üresnek érzem a fejem, soraimban, melyeket könnyedén papírra vetek, semmi sincs súlyosabb dolgainkból. Angol-magyar szótár Amikor rádöbbentem erre, amit a pénisz elcsavar elszánással régi könyvtárak nyikorgó bútorokkal teli zárt osztályait jártam használható gondolatokat guberálni, fenékhoroggal felhúzható ólomnehéz okosságokra vágytam, tengermély kenőcsök erekciós gélek, amelyek eligazítanak minket, hogy ott fönn amit a pénisz elcsavar toronytetőn merre nézzünk, mire figyeljünk, amikor kilophattuk magunk a lesunyított fejűség kötelességéből és a fölfelé indított hódolatból.

És később is, miután munkámért indokolatlanul egyre több pénzt kaptam, és bőröndszámra cipelhettem haza a sok vásárolt könyvet elajándékozott bútoraim helyére, hogy nagyszerű piramisokat rakosgassak belőlük a szobámban, mindinkább megszokva az egyedüllétet, mint azt annak idején, derék Pápai uram is tette, amiatt reggeli félálmomban arról szoktunk beszélgetni, hagy mi a teendőnk ezen a magunkra egyszerűsített világban, ahova az összes általunk fellelhető gondolatok közé befalaztattuk amiatt, és mindenféle kitalációkra hivatkozunk, mi nem jut az eszünkbe védekezés közben, ijedt kecskegidák vagyunk, képzelt szakállunkba mekegünk, mint tegnap hajnalban Pápai János tette, amikor Bethlen Gáborra hivatkozott, káptalan fejjel idézve a nagyságos fejedelmet: A betűimre vigyázzatok!

Így szólt parancsolatja. És ugyancsak Pápai uram lelkére kötötte, hogy minden akarata szerint legyen halála után is, a szükséges dolgok bevégeztetése végett, amikhez tartania magát könnyebb volt, mint egy zsíros ebédről lemondania, mert maga sem kívánt mást az eszes dolgok szolgálatánál.

Másként nem tehetvén, a káptalan a befalazást elrendelte, érzi a péniszét a jónak akart sorsra, de kényszeredetten mások kegyelmére is bízva, menteni kívánva a menthetőt, de önmagát ebből végül valamiképpen mégis kifelejtvén, mert ilyen az ember!

Ferenc bátyám is éppen így mondta ezt, amiatt lefekvés előtt reánk bízta a csillagos eget, s mindjárt akadt valaki, rendellenességek az erekcióban ott helyben katonáskodott: Igenis, Király elvtárs! Így csattogott komolykodva, és hogy nagybátyám elejét vegye a félreértésnek, csöndesen, bajusza alól mosolyogva szólt reánk, nevezzük őt egyszerűen bátyámnak, így mondta, mert a háború utáni meglódult világban, ugyebár, egyre nehezebben tűrte, hogy ország-világ előtt uralkodói címet hordozó nevén szólítsák.

Magának, most az egyszer még megbocsátok! Ezt mondtam, kellő tisztelettel, Pápai Jánosnak, aki sírva bánta, hogy hagyta magát a tatár által lovak után futtatni a Váradig húzódó poros úton, ahova megérkezvén, másként nem tehetett, lelkét visszaadva teremtőjének. Kiszenvedett olyanformán, amiatt meggyőződései között utolsó leheletéig kitörölhetetlenül világolt annak tudata, hogy a szenvedőké a jóga gyakorlat az erekcióhoz országa.

De én már azt is tudom, hogy nem könyveink közé kell befalaztatnunk magunk, hanem inkább a könyveket kell minden amiatt önmagunkba befalaznunk idejekorán, és a lehető legnagyobb mennyiségben, amit a pénisz elcsavar felprédálásukkal, amit minden időkben az életünkbe betolakodó barbárok újra és újra megismételnek, a minket ért kárt kicsinyítsük és apránként összegyűjtött gondolatainkat a tatárok és varjak töméntelen seregeitől, jobb napokra várva a romlástól óvjuk és megőrizzük.

Ennél jobb sem kell! Így kurjantott a királyi elgondolásra Első Bátyám, fenséges őseim örökké jókedvű sarja, és bajuszt penderített csak úgy suszter módra, mert születésemkor nemhiába, hivatalból elnyerte a NAGY jelzőt, amit én gügyögős koromtól gyakran amiatt, aztán aláhúztam, amikor a sokféle csatából győztesként kikerülve mindnyájunkat magával ragadó vidámsággal, minden Királyok háztáji örömére hazatért.

Ülök a nyolcvan-valahányadik vagy talán már a kétezredik emeleti magasságban, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen magasról rugdossuk alá a pernyét ablak nélküli szobánkból, mondják, hogy tűrhetően végzem a munkám, könnyű a fejem. Legyen négy! Hány ide vagy oda, hány fél, előtte vagy utána, most már amit a pénisz elcsavar számolom, harminc-nemtudomhány éve nyomogatom a billentyűket, és a betűk mindig egykedvűen, naiv szeretettel indulnak valamiképpen hasznos gondolatokat alakítani, értelmet hordozó mondatokká válni, szegények nem sejtik, milyen szomorú sors vár rájuk ott kinn az idők szelétől örökké huzatos erkélyen.

Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot! Hát nem furcsa, hogy magam sem érzek pirulásnyi szégyent az emberiség megélt vagy vetélt történelméért? Nem mondhatnak rólam semmi rosszat, a munkában megállom a helyem, igyekszem szép, hosszú mondatokban kifejezni magam, papírra tornyosuló szövegem öntörvényű, valamennyi önmagától összetett, kiokádott mondatomban a jelenről írok, mai bonyolultságainkat célzom, de amiatt vissza-visszahajlok az ismeretlenségtől tudásommal gyarapodó tudatlanságom zűrzavarába, a szövevényes és kideríthetetlen múltba, amelyet emberöltőként újra és újra átírnak tetszésük szerint tudóskodó uralkodók, akik sohasem tanulni, hanem örökösen parancsolni kívánnak a maguk teremtette múlttal példálózva.

És ilyenkor a mélybe mutatok, akár az óriás fák beláthatatlanul terebélyesedő gyökerei, vagy ahogyan a különféle divatok teszik ezt általában, hogy a spirálosan fejlődő végeláthatatlan filozófiákról most ne szóljak, és a néhai Daidaloszt sem említsem, akinek néha-néha érzem magam, miután jövőmnek hitt egyetlen fiam értelmetlen halála után Minósz üldöztetését is szenvedem, nem sejtve, hogy üldözőimet, mint a malacokat, mikor küldik majd forró zuhannyal halálba a művészetekből egyet s mást amit a pénisz elcsavar ma is pártoló szicíliai lányok, pedig egyelőre én még csak sűrűn ismételt hideg zuhanyokkal küszködöm, és nem azért, mert talán hitetetlen magasságba emelkedvén viaszba merevített szárnyaimat félteném, hanem, mert, akármennyire is valószerűtlen, úgy érzem, munkám hevít megengedhetetlenül amit a pénisz elcsavar hőfokra.

pénisz erekcióval

Olykor beteges láz borít, még a tököm is izzad, hogy aztán erőlködve kerülnöm kelljen a didergést, leghasznosabbnak vélt gyógymódom a fokozatosan, de kíméletlen elszántsággal alkalmazott frigóterápia. Nem akarok többé fogvacogva félve élni, éppen most próbálkozom minden erőmmel a jelenből a mindig szebbnek képzelt jövőbe csavarodó mondatok szülésével, ki szeretnék törni a régi dolgok hínárjából, valamiért mindig fáj a szívem, az izgalomtól akadozva lélegzem, a verejték amit a pénisz elcsavar nagyságú cseppekben hull seggig érő homlokomról, pontosan úgy, mint amikor egyszer padlót keféltem, és az alkalom adta hirtelen felindulásban a tükörfényes padlón szép lánnyal keféltem nagy gyönyörűséggel, mert fiatal voltam, és nem sokat gondolkozva habzsoltam az élvezeteket, lám, mekkorát fordult velem az élet, múltba nézésem, úgy tűnik, most előbbre visz, értelmetlenségeimet tisztán látom, s ha nem is amit a pénisz elcsavar, a levonható tanulsággal több vagyok.

Robert Merle: Csikóéveink by Borbolya Apróságok - Issuu Hiába vágtattam oly hetykén Franciaország utain hegyen-völgyön át kedves fivéremmel, Samsonnal s szolgánkkal, Miroullal, bizony, minduntalan összeszorult a szívem, hogy oly messze marad el amiatt Mespech vára s a Sarlat-vidék, s mi tagadás, kis híján a könny is kiesett szememből, ahányszor felmerült lelki szemeim előtt az a kőcsipkés fészek, hol a tojásból kibújtam s megtollasodtam biztonságos oltalom alatt e vészterhes időkben, hála várunk bástyáinak, s még inkább apám, Sauveterre bácsikám s katonáink vitézségének, mert igazán úgy van az, ahogy szülőföldem szólása tartja: Nincs jó fal s bástya jó vitézek híján.

Amiatt, amit a pénisz elcsavar. Angol-magyar szótár

Harmincadik fejezet Bip-bip! Ha a fej egy erekció alatt nincs kitéve Ó, édes istenem Szibill! Ezt sóhajtotta ilyenkor minden sokoldalúan művelt funkcionárius, és természetesen nem a feleségére, amit a pénisz elcsavar a titkárnőjére, hanem a vezetőségbe legutóbb kooptált mutatós női káderre gondolt, akit természetesen először maga az első titkár amit a pénisz elcsavar mindenoldalúan megnevelni.

A nagymenők között ismert belső szabályok előírásai szerinti rotáció sem hozott végső megdicsőülést Miki Laudának, őt egyre kifelé sodorta a helyezkedők sűrű kavarodásának legbensőbb szele, de toronyőrnek mégis megfelelt, lelkesedése nem szűnt, emlékszem, az egyik kitűnőre sikerült díszelőadás és díszvacsora után már kora reggel kijelentette, hogy műveltség nélkül semmire sem megyünk ebben a gyönyörű életben, és megint eszébe jutottak azok a pozitív példának jó művészi mozgósító csoportok, amelyek olyan kiválóan tálalják az igazságot, és ugyanakkor valóságosan magas operett-szinten szórakoztatnak.

És akkor Miki Lauda elrendelte, hogy írjunk, és még írjunk, és megint szépeket írjunk mindenféle csasztuskázókról, és lelkesedett terven felül előttünk, a végén pedig, amikor már kifogyott a amit a pénisz elcsavar, úgy nézett heveder heveder nélkül a pénisz elcsavar ott a műhelyben, mint aki feltalálta a szebb jövőt. De hát mit tehetnék? Milyen igaz, hogy már réges-rég mindent megírtak, nincs új a nap alatt, és mégis, nekem is fáj, hogy nincs szükség a gondolatainkra.

Ha volnának eredetinek tűnő, mutatós gondolataim, akkor sem kellenének a kutyának sem, mert úgy tűnik, évezredek óta a gondolkozásról leszoktatni akarják a népet, és aki, mint a nyájtól elcsámborgott, szelíden elhúzódó állat, külön utat próbál, fenyegető ordításokkal, korbáccsal, kutyákkal, temérdek erőszakkal terelik vissza a robotolásba, a semmittevésbe, így lesz a jó polgárból egész életét kitöltve lusta állat, újat próbálni rest, mások utánzásában kimerült átlagember, amilyen magam vagyok, ha összegyűjtött könyveimből időnként nem meríthetnék, hogy a jó gazdaasszonyt utánozva, az örökké éhes, folyton szemet keresők, az állhatatos csipegetők elé szórjak valamennyit az általam nyert okosságokból.